oszét A: 1816 Osseták, Ossetek (Hübner: Lex. Ossetia a., Kaukasus a.); 1852 osszok, osszethek (IsmT. Kaukazus a.); 1853 Osszétek (IsmT. 5: 587); 1904 oszétek (NyK. 34: 103) J: ‹fn› 1816 ’a Kaukázusban lakó, iráni nyelvű néphez tartozó személy | Ossete’ (↑) | ‹mn› 1883 ’e néppel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | ossetisch’ (MagyLex. 13: 259)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Ossete, Osse; ang. Ossete; fr. Ossètes [többes szám]; or. осетин; stb.: ’oszét ember’. Részben az oroszból terjedt el [< grúz os, osetᶜi ’az oszétek országa’]. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át. ⌂ Az oszét alakhoz vö. →baskír. Az oszéta (1816: ↑) változat szóvégi a-ja latinosítás eredménye lehet.
☞ TESz.; EWUng.→ jász¹