osont × A: 1727 el osontván [sz.] (Mikes: TLev. 111); 1792 Uſſantani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1727 ’szökik, menekül; észrevétlenül távozik | fliehen, sich unbemerkt entfernen’ (↑); 2 1784 ’oson, lopódzik | schleichen, schlüpfen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 99); 3 1784 ’mendegél, baktat | schlendern’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 15); 4 1838 ’félreáll, kitér vminek az útjából | beiseite treten, sich abseits halten’ (Tsz.); 5 1838 ’hívatlanul megy vhová, odatolakodik | sich herandrängen’ (Tsz.)

oson A: 1792 Oſonni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1835 Ossan (Kassai: Gyökerésző 4: 46); nyj. usan (MTsz.) J: 1 1792 ’észrevétlenül távozik, elszökik; fut, szökik | sich unbemerkt entfernen; laufen, fliehen’ (↑); 2 1804 ’óvatosan, sietve megy, surran; lopódzik | vorsichtig und schnell gehen, schlüpfen; schleichen’ # (NSz.)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű, talán az óvatos, észrevétlen, menekülésszerű helyváltoztatás érzékeltetésére szolgált. A szóvég -nt, ill. -n mozzanatos képző. Hasonló hangalakú, ugyancsak onomatopoetikus jellegű szavak a rokon nyelvekben is megtalálhatóak; vö. vog.  (FK.) ūsəl; zürj.  (Sz.) vośkol; votj.  (R.) ućki̮l; cser.  (KH.) aškǝ̑l; md.  (E.) eśkeľks, (M.) aśkolks; finn askel: ’lépés’ [fgr. *aśke(-lɜ) vagy *aćke(-lɜ): ’ua.’].  ⚠  A magyar szócsalád igen réginek tűnik, örökségként azonban hangtani és jelentéstani okokból, valamint a szó kései felbukkanása miatt kevésbé értelmezhető.

☞ MNy. 25: 241; TESz. oson a.; Benkő: FiktI. 86; UEW. 19; EWUng.UN UEW. № ?31