orv A: [1131] ? vroſ [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 27); [1237–1240] ? Orod [sz.] [szn.] (PRT. 1: 773); 1258/ ? Vruwt [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 615); 1372 u./ vrſagnak [sz.] (JókK. 78); 1395 k. or (BesztSzj. 172.); 1405 k. vruu (SchlSzj. 656.); 1416 u./¹ vrroktol (BécsiK. 115); 1495 k. orv (GuaryK. 83) J: 1 [1131] ? ’tolvaj | Dieb’ (), 1372 u./ ’ua.’ (); 2 1846 ’alattomos, sunyi személy | Schleicher, Heuchler’ (NSz.) Sz: orvság 1372 u./ () R: orvul 1825/ orúl (NSz.)

Valószínűleg jövevényszó egy török nyelvből, talán a kunból. |  ≡  CC. oγrı̈ , oγur ’tolvaj’, ovrun , ovrulan ’titkos, lopott’; – vö. még ujg. oγrı̈ , oγur ’tolvaj’, oγurla- ’(meg)lop’; tel. ūr ’tolvaj’; kar. uru  ’ua.’; kurdaki ourı̈ ’ua.’; Kāšγ. oγurla- ’lop’; stb. [török eredetű].  ⌂  A magyarba átkerült alak *uγrı̈ vagy *uβrı̈. – A kun származtatás mellett elsősorban szóföldrajzi okok szólnak. A magyar szóban az r mögötti v keletkezésmódja nem teljesen világos, hangátvetés eredménye lehet.

MNy. 40: 63; TESz.; Ligeti: TörK. 70, 258; EWUng. ólálkodik, orgazda, orgyilkos, oroz