oroszlán A: 1082/ Oroʒlanku [hn.] (MNL (OL) Dl. 201040); 1247 Vruslanku [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 398); [13. sz.] Orozlanus [sz.] [hn.] (OklSz.); (†1247) 14. sz. eleje/ Wruzlanmunustura [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 865); 1372 u./ oroʒlanÿon (JókK. 147); 1595 orozlianios [sz.] (Radvánszky: Csal. 2: 80); 1774 Oroszleányok (NSz.); nyj. oroszján (ÚMTsz.) J: ’Afrikában és Dél-Ázsiában élő, macskaféle nagy ragadozó állat | Löwe (Leo leo)’ Sz: oroszlános [13. sz.] [hn.] () | oroszláncsa 1416 u./¹ orozlanւaidat ’kis oroszlán, kölyök oroszlán | kleiner Löwe’ (BécsiK. 261)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. arslan; ujg. arslan; tat. arı̈slan ; stb.: ’oroszlán’ [? < török *arsı̈l ’vöröses sárga’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *arı̈slan; a hangtanához vö. →boszorkány. Az oroszlány, oroszleány változat népetimológiával keletkezett; vö. →orosz és →leány.  ∼  Idetartozik: (R.) arszlán ’oroszlán hős; divatbolond, piperkőc, jampec’  (1554: Kakuk: ÉlOsm. 43); az oszm. arslan ’oroszlán; dalia’ szóból származik, és természettudósok vezették be az oroszlán szinonimájaként.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (Kaj) oròslān ’oroszlán’.

MNy. 3: 309; Melich-Eml. 293; TESz. arszlán a. is; EWUng. oroszlánrész