ormótlan A: 1769 ormótlan (NSz.); 1791 ormotlanságban [sz.] (NSz.); 1800 ormotlanságjokat [sz.] (NSz.) J: 1 1769 ’idomtalan, rossz formájú, esetlen; igen nagy | ungestalt, plump; sehr groß’ (↑); 2 1790 ’hant nélküli, jeltelen 〈sír〉 | ohne Hügel und Gedenkstein 〈Grab〉’ (NSz.); 3 1791 ’faragatlan, műveletlen | ungehobelt, ungebildet’ (↑)
Származékszó. | ⌂ Vagy az →orom-ból, vagy annak ormó származékából keletkezett -tlan melléknévképzővel. Az alakváltozat kialakulását mindkét szó támogathatta. Az eredeti jelentése ’csúcs v. kiemelkedő rész nélküli’ lehetett, az 1. és a 2. jelentés ebből fejlődött ki. A 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.
☞ TESz.; EWUng.→ orom