orbonász ∆ A: 1429 Orbonaz [szn.] (ZichyOkm. 8: 404); 1496 Arbanaz [szn.] (OklSz.); 1535 k. orbonazorzagy (Zay: Lánd. 44); 1575 Orbonáʃʒoc (Heltai: Krón. 1a); 1708 Orbonás (Pápai Páriz: Dict.) J: ‹fn› 1429 ’albán ember | Albaner’ (↑) | ‹mn› 1535 k. ’albán | albanisch’ (↑)
Szerbhorvát jövevényszó. | ≡ Szbhv. Arbanas ’albán ember’ [tisztázatlan eredetű]. ⌂ Végső soron ugyanrra az etimonra megy vissza, mint az →albán és az →arnót. – A szókezdő szláv a > m. o hangváltozás szokatlan; de vö. →oszpora. A szóvégi s-es változat talán téves olvasás eredményeként keletkezett, de nem zárható ki a rom. (R.) arbănáș ’ua.’ hatása sem.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 363; MNy. 60: 473; TESz.; EWUng.→ albán, arnót