oltalom [4] A: 1372 u./ oltalma (JókK. 22); 1416 u./³ otalmonk (AporK. 81); 1525 k. ottalmazom [sz.] (GyöngyK. 53); 1558 k. oltam (OklSz.); 1560 k. otalom (GyöngySzt. 274.); 1594 óltalmára (ItK. 87: 322); 1595 Oltalom (Ver. 26.) J: 1 1372 u./ ’védelmező | Beschützer’ (↑); 2 1441 k. ’védelem, menedék | Obhut, Schutz’ (OklSz.) Sz: oltalmaz 1372 u./ oltalmaʒ (JókK. 119)
Származékszó. | ⌂ A -t műveltető képzővel ellátott ó szóból (az →óv ’oltalmaz, védelmez, pártfogol’ alakváltozatából) jött létre -alom névszóképzővel; vö. ártalom (→árt¹), bántalom (→bánt) stb. A szó belseji l-hez vö. →boldog, →hold¹. Ma csak a 2. jelentésében használatos.