olt² A: 1416 u./¹ m̄goltani [sz.] (BécsiK. 78); 1527 meg othwan [sz.] (ÉrdyK. 203); 1552 óltatlan [sz.] (Heltai: Dial. B5b); 1636 meg ólyta (NSz.); 1790–1795/ ójtya [t-j] (NSz.); nyj. elojt (MTsz.); útni [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’megsemmisít, elpusztít; megöl | vernichten, umbringen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’〈tűznek, világítóeszköznek〉 égését megszünteti | löschen’ # (↑); 3 1517 ’〈szomjúságot, éhséget, hiányérzetet, felindulást〉 csillapít, megszüntet | stillen 〈Durst, Hunger〉’ (DomK. 87); 4 1552 ’〈égetett meszet〉 vízzel péppé olt | ablöschen 〈Kalk〉’ (Heltai: Dial. B5b); 5 1565 ’folyadékot kocsonyásan összeállóvá tesz, megalvaszt, tejterméket ily módon előállít | gerinnen machen’ (NySz.) Sz: olthatatlan 1518 k. olthatatlan (SándK. 37) | oltó 1577 k. Oltoual ’tejet megaltató anyag | Lab’ (OrvK. 625)
Származékszó egy finnugor eredetű tőből. | ⌂ A szótő azonos az →alszik, ill. az →álom eredeti tőváltozatával. A szóvég -t műveltető képző. Az egyes változatok szó belseji j-jéhez vö. →sikolt stb. A jelentések részben az →alszik hatására, részben metaforikusan keletkeztek.