olt¹ A: 1278/ Olthuan [sz.] [hn.] (OklSz.); 1405 k. oltuuan [sz.] (SchlSzj. 1579.); 1416 u./¹ oltouaṅoknac [sz.] (BécsiK. 64); 1532 be ota (TihK. 37); 1805 ? ojt (NSz.); 1865/ ójtványa [sz.] (NSz.); 1867 olyt (CzF. olt (2) a.); nyj. ujt (Nyr. 31: 86) J: 1 1278/ ’más fáról származó hajtással nemesít 〈fákat〉 | durch ein Reis veredeln (Bäume), pfropfen’ (); 2 1508 ’〈tulajdonságot, érzést, gondolatot〉 vkibe beplántál, vkiben meggyökereztet, kifejleszt | jmdm etw tief einprägen’ (NádK. 8); 3 [be~] 1552 ’behelyez, bejuttat | hineinlegen’ (Heltai: Dial. B5b); 4 1786 ’hozzáilleszt | hinzufügen’ (NSz.); 5 1790 ’gyógyító v. immunizáló anyagot a bőrfelületen keresztül a szervezetbe juttat | impfen’ # (NSz.) Sz: oltvány 1278/ [hn.] ()

Vitatott eredetű. | 1 Örökség az ugor korból. |  ≡  Vö. vog.  (T.) alt- ’odakötöz, hozzáfűz’; osztj.  (V.), (O.) alt- ’hozzáfűz, ráköt, meghosszabbít’ [ugor *alɜ-(ttɜ-) ’megtold, hozzáfűz, hozzáilleszt’].  ⌂  A -t műveltető képző már az ugor korban járulhatott az alapszóhoz, a tőhöz esetleg vö. →alkot. A magyarban az 1. jelentés az eredeti, ’faágat egy másik fába beleilleszt’ jelentésből alakulhatott ki. Hasonló jelentésváltozás az obi-ugor nyelvekben is végbement; vö. vog.  (Szo.) ɔ̄ltəm jiw; osztj.  (Vj.) ulwaŋ juγ: ’fa, amely kétféle fából áll’ (vog. jiw; osztj. juγ: ’fa’). 2 Származékszó. |  ⌂  Belső keletkezésű, származékszó az ó- szóból (az →avik¹ tőváltozatából) -t időhatározóraggal; vö. →avat, →árt². A szó belseji l téves regresszión alapul; ez a magyarázat tulajdonképpen ellentmond az alakváltozatok időrendjének. A magyarban a 3. jelentés lehet az eredeti.  ⌂  Az ojt alakváltozat a homonímia elkerülése végett került a nyelvjárásokból a köznyelvbe.

NéNy. 9: 53; NyK. 69: 178; TESz.; EWUng. alkot, avik¹UN UEW. № 1721