olló¹ [6] A: 1395 k. ollow (BesztSzj. 744.); 1604 Allo (Szenczi Molnár: Dict. Fórfex a.); 1860 ollaját (NSz.) J: 1 1395 k. ’két, közös tengelyen forgatható pengéből álló nyíróeszköz | Schere’ # (↑); 2 1560 k. ’rák, skorpió stb. ollóhoz hasonló szerve | Greifwerkzeug von Tieren’ (GyöngySzt. 4544.); 3 1669 ’szarufa | Dachsparren’ (MNy. 69: 426); 4 1867 ’szorongatott helyzet | bedrängte Lage, Zwickmühle’ (CzF.); 5 1869 ’〈tornában〉 két lábbal az olló szárának mozgásához hasonlóan végzett mozdulat | Schere 〈im Turnen〉’ (Bánhidi: Sportny.) Sz: ollóz 1826 [sz.] ’ollóval vagdos, vág | mit der Schere schneiden, beschnippeln’ (NSz.); [gyakran ki~, össze~] 1867 [sz.] ’plagizál | (zusammen)stoppeln, aus fremden Artikeln herausschreiben’ (NSz.)
Vitatott eredetű. | 1 Ótörök jövevényszó. | ≡ Vö. üzb. (N.) orlaq ’birkanyíró’ [< török *or(ı̈)la- ’vág, metsz, arat’]. A gazdagon adatolható török igei tőhöz vö. →arat. ⌂ A magyarba átkerült alak az *orlaġ lehetett; a szóvéghez vö. →gyarló, →tarló stb. 2 Jelentéselkülönülés. | ⌂ Belső keletkezésű, jelentéselkülönéssel jöhetett létre az →olló² szóból. A metaforikus jelentésváltozás jelentéstani alapja az lehetett, hogy a kecske hátsó lábai egy olló nyitott száraihoz hasonlóan keresztbe állanak. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. →bak.