olajkár ∆ A: 1772 Olajkárok (MNy. 65: 346) J: ’apróságokat (pl. olajat, kenőcsöket stb.) áruló vándorkereskedő; kuruzsló | herumziehender Öl- und Heilsalbenhändler; Quacksalber’
olajkáros ∆ A: 1788 Olajkárosoknak (NSz.); 1792 olejkárosokhoz (NSz.); 1797 olajkárusoktól (NSz.) J: 1 1788 ’olajat és gyógykenőcsöt áruló vándorkereskedő; kuruzsló | herumziehender Öl- und Heilsalbenhändler; Quacksalber’ (↑); 2 1881 ’házaló kereskedő | Hausierer’ (NSz.)
Szlovák jövevényszó, részben magyar képzővel. | ≡ Szlk. (R.) olejkár ’olajat és gyógykenőcsöt áruló vándorkereskedő’ [< szlk. olej ’olaj’]. ⌂ Az olajkáros foglalkozásnévként -s névszóképzővel került a magyarba; vö. →kocsmáros, →mészáros stb. A 2. jelentés jelentésbővülés eredménye.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 360; TESz. olajkáros a.; EWUng.→ olaj