okvetetlen ∆ A: 1498/ hoc vetettlen (MNy. 32: 53); 1613 okvetetlen (NySz.) J: ‹hsz› 1 1498/ ’ellenvetés | ohne Einwand’ (↑); 2 1636 ’feltétlenül, biztosan | unbedingt, gewiß’ (NySz.) | ‹mn› 1838 ’szófogadó, engedelmes | folgsam, gehorsam’ (Tsz.) Sz: okvetetlenkedik 1868 okvetetlenkedék (Regélő 4: 258); 1884 okvetetlenkedett ’körülményeskedik, teketóriázik | Umstände machen’ (NSz.)
okvetlen A: 1668 okvetlen (LevT. 2: 255) J: ’feltétlenül, biztosan | unbedingt, gewiß’ #
A szócsalád alapja, az okvetetlen összetett szó. | ⌂ Az →ok ’alap, lényeg, ürügy’ + vetetlen ’vetés nélkül ‹átvitt értelemben›’ (amely a →vet ige -etlen melléknévképzővel alkotott származékszava) szavakból jött létre, tárgyi, jelöletlen alárendeléssel. Olyan szószerkezetek alapján keletkezett, mint a (R.) okot vet ’ellenvetést tesz’ (1567: Msn. 17: 86); (N.) okul vet ’mentségére felhoz’ (MTsz.), ill. a (R.) okvetés ’kifogás, ellenvetés’ (1531: ÉrsK. 244) stb. A 2. határozószói jelentés és a jelzői jelentés az 1. határozószói jelentés alapján keletkezett. Az okvetetlenkedik az irodalmi nyelvben is él.
Az okvetlen szóösszerántás. | ⌂ Az okvetlen az okvetetlen-ből keletkezett szóösszerántással; vö. elegendő (→elég), közvetlen (→közvetetlen) stb.