okulár ∆ A: 1544 okulart (OklSz.); 1552 oculárt (Heltai: Dial. F2b); 1636/ ocolárral (MNy. 56: 96); 1708 Ókulár (Pápai Páriz: Dict.); nyj. okollár (ÚMTsz.) J: 1 1544 ’szemüveg | Augenglas’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1818 ’optikai műszer szemlencséje | Okular’ (MTsz. okulár a.)

okuláré ∆ A: 1550/ okulárét (MNy. 56: 95); 1878 okumláréján (NSz.); 1878 okuláre (NSz.); 1884 okullárén (MNy. 56: 97); 1884–1885 ókuláré (NSz.) J: ’szemüveg | Augenglas’

ókula ∆ A: 1742/ occulát (MNy. 56: 96); 1821 Okulás-Kígyó [sz.] (NSz.); 1851 ókulát (MNy. 56: 96); 1947 okullát (NSz.) J: ’szemüveg | Augenglas’

A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, az okulár, okuláré latin jövevényszók, részben német közvetítéssel is. |  ≡  Lat.  (k.) oculare (vitrum) ’szemüveg; műszer szemlencséje’, (h.) ocular, ocularia [többes szám] ’ua.’; – vö. még ném. Okular ’szemüveg lencséje’. A latinban a lat. ocularis ’a szemre vonatkozó, a szemet illető’ [< lat. oculus ’szem’].  ⌂  A szó belseji m-es változat az →ókumlál hatására vezethető vissza. Az okuláré szóvégéhez vö. formuláré (→formula).

Az ókula elvonás. |  ⌂  A magyarban keletkezett, az okulár toldalékolt alakjaiból való elvonással.

☞ MNy. 56: 91; TESz. okuláré a.; EWUng.→ akna, monokli, ókumlál