oklevél A: 1504 k. ok levelek (MNy. 9: 444); 1639 okleveleketh (NySz.) J: 1 1504 k. ’középkori hivatalos irat (adománylevél, örökséglevél stb.) | Urkunde’ # (↑); 2 1835 ’iskola, főleg főiskola, egyetem elvégzését bizonyító, ill. kitüntető fokozatként adományozott (díszes) okirat | Diplom’ # (Tzs. Diplom a.)
Összetett szó. | ⌂ Az →ok ’érv, indok, bizonyíték’ + →levél ’hivatalos irat’ összetételi tagokból, jelzői alárendeléssel keletkezett. A 2. jelentés metafora. – Az okirat ’hivatalos irat’ (1814: NSz.) összetétel tudatos szóalkotással keletkezett az →ok + irat ’ügyirat, okmány’ (→ír¹) szavakból az oklevél ’okirat’ mintájára. ∼ Egyéb megnevezése az ’okirat’ mellett: okmány (→ok).