ojjé A: 1791 Óh jéh (NSz.); 1793 Ó! Jé, ojjéj (NSz.); 1806 ojé (I.OK. 30: 258); 1810/ O jeh (NSz.); 1837 Ójjé (NSz.); 1839 Ojjé (NSz.); 1900 Ajjé (NSz.) J: ’〈isz〉 | 〈Interj.〉’
Vitatott eredetű. | 1 Összetett szó. | ⌂ Az →ó² + →jé összetételi tagokból, mellérendeléssel keletkezett. Főleg a csodálkozás, meglepődés kifejezésére; az adott szó nyomatékosítására is és (a népnyelvben) hangsúlyos válaszként. 2 Német jövevényszó. | ≡ Ném. o, je, (baj.-osztr.) oi je ’‹isz az ijedtség, csodálkozás stb. kifejezésére›’ [eredetéhez vö. →jé].