nő² [6] A: 1288 Marcelneygyaya [hn.] (MonStrig. 2: 244); 1327/ Holthneukereke [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 636); 1372 u./ kyralne (JókK. 122); 1395 k. neӳe (BesztSzj. 1059–1060.); 1416 u./¹ nèwinèc (BécsiK. 261); 1531 ńoͤ (TelK. 210); 1584 kiralni (NySz.) J: 1 [főleg birtokos személyjellel] 1288 ’feleség | Gemahlin’ (↑); 2 1327/ ? ’nőnemű felnőtt személy | erwachsene Frau’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (SermDom. 1: 337); 3 1395 k. ’állat nőstény egyede | Weibchen 〈Tier〉’ (BesztSzj. 1060.); 4 1807 ’növény termője | Blütenstempel’ (MagyFűvészk. 6) Sz: nős 1466 News [szn.] (OklSz.) | nőszik 1518 k. no̗zto̗k ’nősül; nővel közösül | mit einer Frau geschlechtlich verkehren’ (PeerK. 339) | nőtlen 1539 nőtelen (RMKT. 2: 28) | nősül 1823 nősülési (NSz.) | nőies 1842 nőies (Regélő 1842. márc. 12.: 163); 1848 nőies (NSz.) | nőietlen 1852 nőietlen (PNapló 1852. nov. 4.: [2]); 1853/ nőietlen (NSz.); 1846 nőitlen (Őrangyal 40) | nőzik 1956 nőzik (NSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) nī ’asszony, nő; asszonyka, fiatalasszony’; osztj.  (V.) ni ’asszony, nő’; md.  (E.) ńi ’ua., nő, feleség’; lp.  (norv.) njiŋŋalâs, njiŋŋĕlâs ’nőstény ‹állat›’; – jur. ńe ’asszony, nő’; szelk. neä ’asszony, nő’; kam. nē, ne ’ua., nő’; stb. [uráli *niŋä ’asszony, nő; nőstény’].  ⌂  A szó belseji hangkapcsolat változásához vö. →tő, →vő stb. A magyar ő az ugor *e vagy *ä hangra megy vissza. A tőváltozat magyarázatára vö. →fej². – A feleségnevekben használatos né változat már igen korán névszóképzővé válhatott (1525 Bozorabne  [szn.]  (SzapolyaiOkl. 604.)). A 4. jelentés nyelvújítás eredménye.

☞ Szinnyei: NyH.; MNy. 47: 1; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ császár-, delnő, kamara-, némber, néni, nép, nőstény, nőszirom, nővér, nyest, spinéUN UEW. № 598