nála A: 1372 u./ ew nalok (JókK. 19); 1416 u./² ǫ nalanalku̇l (MünchK. 85ra); 1495 k. te nallad (PiryH. 2) J: 1 1372 u./ ’közelemben, közeledben stb. | bei ihm; dabei’ # (↑); 2 [ ~ nélkül] 1416 u./² ’nélkülem, nélküled stb. | ohne ihn’ (↑); 3 1527 ’előttem, előtted stb.; számomra, számodra stb. | für ihn’ (ÉrdyK. 626); 4 [ ~ más, egyéb] 1550 ’kívülem, kívüled stb. | außer ihm’ (RMNy. 2/2: 79); 5 1568 ’mint én, mint te stb. | als er’ (NySz.)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt ősmagyar kori nál ’-nál/-nél, mellett’ határozószó E/3. személyű -a birtokos személyjeles alakjából keletkezett; vö. →tőle, →vele stb. Emellett a nála alak mellett a többi birtokos személyjellel (-m, -d stb.) létrejött egy külön paradigmasor. – Maga a nál határozószó szintén egy megszilárdult ragos alakulat; a szótő finnugor kori örökség lehet; vö. vog.  (AK.) ńupəľ ’felé, rá, hoz’; finn naa, naat ’ez, emez (az innenső)’; lp.  (norv.) nā, nāvt ’így, ilyen módon’ [feltehetőleg a fgr. *na ’az itt, ez ott’ alakból].  ⌂  A nál végződése -l ablatívuszrag; az ablatívuszrag funkcióváltásához vö. alól (→alá), →kívül stb. – Ebből a határozószóból az ősmagyarban egy névutó is keletkezett, de ez a funkció nem adatolható. Ez a névutó valószínűleg még az ősmagyarban határozóraggá fejlődött: ? 13. sz. eleje veſelenel ’veszély esetén’  (KTSz.); 1372 u./ aӡtalnal ’az asztalnál’  (JókK. 66). – A nálamnál, náladnál stb. alakokban ’mint én, mint te stb. ‹összehasonlításban›’ (1490 k. Naladnal ’mint te’  (NagyvGl. 272.)) a -nál határozóragnak nyomatékosító funkciója van.

☞ MSFOu. 127: 71; TESz.; UEW. 297; EWUng.→ nélkülUN UEW. № 582