nyű² [7/1] A: 1067 k./ Nẏwẏg [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 1: 26); 1138/ ? Nue [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1208/ Neueg [sz.] [hn.] (VárReg. 332.); 1395 k. niu, nӳ fereg (BesztSzj. 1148., 1134.); 1405 k. nw (SchlSzj. 1732.); 1633 nyövekkel (MNy. 89: 381); 1725–1764 nyiv (NSz.); 1763 Nyév (NSz.) J: ’féreg lárvája, kukac, féreg | Made, Wurm’ Sz: nyüves 1220/ ? [szn.] (↑); 1604 Nyuͤves (Szenczi Molnár: Dict.)
Alapnyelvi örökség az ugor, esetleg az uráli korból. | ≡ Vog. (AK.) ńiχo ’kukac’; osztj. (V.), (O.) niŋk ’ua., féreg’; ? lp. (norv.) njiwnjâ ’kicsi, fehér vagy szürkés rovar’; – ? szelk. njénje, njeiju ’csalétek, csali’; ? kam. nejme ’ua.’ [ugor (? uráli) *ńiŋɜ vagy *nißŋɜ: ’kukac, féreg’]. ⌂ A magyar szó feltehető előzményének *ŋ-je (~ obi-ugor *ŋk) egy ugor kori nyelvjárási különbséggel, ill. esetleg a szó onomatopoetikus jellegével magyarázható; a szó belseji hangkapcsolat változásához vö. →hó², →nő² stb.
☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 630