nyű¹ [2/1] A: 1138/ ? Nue [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1416 u./² meǵńo̗ue (MünchK. 66rb); 1456 k. kÿ neuitekh (SermDom. 1: 298); 1456 k. kÿnunÿ [sz.] (SermDom. 2: 542); 1528 kw nÿwvitek (SzékK. 362); 1536 nyívék [✐] (NySz.); 1781 e./ nöni [sz.] (NSz.); 1781 nyölt [nyöl □] [sz.] (MNy. 57: 489); 1808 Nyövni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1838 Nyőlni [nyől □] [sz.] (Tsz.); nyj. nyőn (MTsz. 2. nyű a.); nyűji (ÚMTsz.); nyűll [□] (MTsz. nyűll a.) J: 1 1138/ ? ’tép, szaggat; kitép, kihúz 〈növényt, szőrt stb.〉 | reißen, zausen; rupfen, raufen’ (↑), 1416 u./² ’ua.’ (↑); 2 [főleg el~] 1550 ’〈ruhafélét〉 koptat, viseltessé tesz | abtragen abnützen 〈Kleidungsstücke〉’ (LevT. 1: 75) Sz: nyűvik [főleg el~, meg~] 1519 k. ’elhasználódik, kopik 〈különösen ruhaféle〉; lesoványodik 〈állat〉 | sich abnützen, verschleißen 〈bes. Kleidungsstück〉; abmagern, sich abzehren 〈Vieh〉’ (DebrK. 80)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) ńüw- ’(meg)tép, tépked’; ? finn nyki-, nykki- ’tépked, szaggat; tép, (tollat) foszt, kopaszt; (bele)harap’; – szelk. neker-, njakkan- ’‹madarat› kopaszt; (ki)gyomlál’; kam. ńeʔ- ’kihúz’ [uráli *ńikɜ- vagy *ńükɜ-: ’tép(des), szakít, kopaszt’].  ⌂  A szó belseji *k fejlődéséhez vö. →jó². A szó eleji n-es másodlagos változatok a →nő¹ szó hatására is utalhatnak. Egyes változatok szó végi l és n hangjához vö. →fő¹, →nő¹. A 2. jelentés metafora. A nyű¹ szó nyűvik származékkal való kapcsolatához vö. →hall¹ : hallik, →tör : törik stb.

☞ UngJb. 17: 193; FUFA. 32: 46; NyK. 72: 153; TESz.; MSzFE.; Benkő: FiktI. 125; EWUng.UN UEW. № 625