nyír³ ∆ A: 1540 meg nyrazak [sz.] (LevT. 1: 9); 1592 nyiryát (NySz.); 1600 k. Nÿlazasroll [sz.] (MNyTK. 94: 8) J: ’a ló patájának alján kidomborodó, V alakú, a körömnél puhább, érzékeny szaruképződmény | Strahl am Pferdehuf’ Sz: nyíraz 1540 ’〈patkoláskor〉 megsérti a pata elevenjét | das Pferd mit dem Hufnagel verletzen’ (↑)

Vitatott eredetű. | 1 Szóhasadás. |  ⌂  A →nyíl szóból keletkezhetett szóhasadással. A megnevezés a patabaj nyílhegyhez hasonló alakjára utal. A magyar szó ilyen módon csak a honfoglalás után, bizonyára szláv hatásra keletkezhetett; a jelentésfejlődéshez vö. szln. strela ’nyíl; villámcsapás; a lópata nyírje’; or. cmpeлкa ’a lópata nyírje’; stb. A magyarázat nehézsége, hogy a szó végi l-es változatok későbbiek mint az r-esek. 2 Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) ńērkē̬; osztj.  (DN.) ńorə; cser.  (KH.) nörγə; lp.  (norv.) njuorges; – jur. ńerʔ; szelk. ńē̬r; stb.: ’porc(ogó)’ [uráli *ńe̬rkɜ vagy *ńōrkɜ: ’ua.’].  ⌂  A szó belseji *rk > m. r hangváltozáshoz vö. →nyereg. – A →nyíl-ból való értelmezés és az örökségként való magyarázat nem feltétlenül áll ellentétben egymással: a →nyíl-lal való ősrégi keveredés lehetősége sem zárható ki; vö. lp.  (norv.) njuollâ ’nyíl; a rénszarvasok hátsó lábán a körmök között levő mirigy’.

☞ Nyr. 35: 398; UngJb. 17: 193; TESz. nyír² a.; MSzFE. nyír a., nyíl a.; NytudÉrt. 92: 134; EWUng.→ nyílUN UEW. № 623