nyír² A: 1055 ? gnir [valószínűbb, hogy a →nyír³ adata] (TA.); 1109/ Nyrfa [hn.] (MNL (OL) Dl. 6868); [1200 k.] Nyr [hn.] (An. 22.); 1252 Nyrfa (OklSz.); 1578 nyírben [?✐] (NySz.); 1799 nyirjes [sz.] (NSz.); 1833 Nyírja [nyírj □] (Kassai: Gyökerésző 1: 82); nyj. nyil-fa (MTsz.) J: 1 1055 ? ’nyírfaerdő | Birkenwald’ (↑), [1200 k.] ’ua.’ (↑); 2 1055 ? ’nyirkos, homokos talajt kedvelő, vékony törzsű, fehér kérgű fa | Birke’ # (↑), 1252 ’ua.’ (↑); 3 1055 ? ’mocsár, láp, nyirkos legelő | Sumpf, feuchtes Grasland’ (↑), 1578 ’ua.’ (↑); 4 1833 ’vessző, fiatal hajtás | Sproß, Rute’ (↑); 5 [a nád ~ja] 1858 ’a nád töve | unterer Teil des Schilfrohrstengels’ (MNyszet. 3: 242) Sz: nyíres 1243/ Nyresligeth [hn.] (OklSz. 1. nyírës a.); 1693 Nyires ‹fn› ’nyírfaerdő | Birkenwald’ (NySz.); 1834 ’mocsaras, lápos, ingoványos | sumpfig, morastig’ (Kassai: Gyökerésző 3: 448)

Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) ńär ’cső, vessző, pálca’; osztj.  (DN.) ńĕrəm ’vessző, vékony fűzfa’; zürj.  (Sz.), (P.) ńe̮r ’vessző’; votj.  (Sz.) ńe̮r ’ua.’; ? cser.  (R.) nörga ’hajtás, sarj’; ? jur. ńerū ’fűz(fa)’; ? szelk. njărg ’ua.’; ? kam. narga ’füzes’; stb. [fgr. ? uráli *ńᴕrɜ vagy *ńᴕrkɜ: ’vessző, sarj, hajtás’].  ⌂  Az első szótag magánhangzója lehetett palatális és veláris is. Ha a magánhangzó eredetileg veláris volt, az ugor és egyes szamojéd nyelvekben palatalizáció következhetett be, a szó eleji *ń hatására. – A szóvégi rj-s változathoz vö. →fürj, →nyár¹ stb. Az ősmagyarban a szó nedves talajt kedvelő, vékony ágazatú fafajtát jelölhetett; a ’mocsár’ jelentéssel való összefüggéshez vö. →nyár¹.

☞ JSFOu. 30/5: 43; NyK. 52: 256; Bárczi: TihAl. 38; TESz. nyír² a., nyír³ a.; MSzFE.; EWUng.→ nyirkosUN UEW. № 639; UEW. № 655