nyár² A: 1398 ? kysnyarlew [ɔ: kysnyarlow] [sz.] [hn.] (OklSz. nyárló a.); 1416 u./¹ ṅarba (BécsiK. 316); 1416 u./³ ńart (AporK. 71) J: ’a legmelegebb évszak, június, július, augusztus hónapjai | Sommer’ # Sz: nyaral 1398 [sz.] [hn.] ’a nyarat (el)tölti (vhol) | den Sommer verbringen’ (↑); 1577 nÿarlo haz [sz.] ’ua.’ (KolGl.); 1791 [sz.] ’nyári szünete(n) van | auf Sommerferien sein’ (NSz.) | nyaraló 1398 [hn.] ’nyári legelő | Sommerweide’ (↑); 1697 ’ua.’ (OklSz.); 1645 ’nyári ház, villa | Landhaus, Villa’ (MonTME. 1: 123) | nyári 1416 u./¹ ṅari (BécsiK. 122) | nyárias 1835 nyárias (Tzs. Sommerhaft a.)

Vitatott eredetű. | 1 Jelentéselkülönülés. |  ⌂  Belső keletkezésű, jelentéselkülönülés a →nyár¹ ’mocsár’ szóból. A jelentésváltozás az ősmagyar korban mehetett végbe a következőképpen: ’mocsár, láp, ingovány’ > ’nyár’. A jelentéshez vö. osztj.  (V.) lŏŋ ’nyár’ : lŏŋi̮m ’hóval be nem fedett hely’; finn suvi ’nyár; hóolvadás télen’; stb. A magyarázat bizonytalansága abból adódik, hogy a →nyár¹ szónak nem létezik ’nyár; tavasz’ jelentésű megfelelője a rokon nyelvekben. 2 Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  A jelentésváltozáshoz vö. csuv. śur ’tavasz’; kök-török yaz ’ua.’; Kāšγ. yāz ’ua.; nyár’; ujg. yaz ’tavasz’; stb. [tisztázatlan eredetű]. ▣  ⌂  A magyarba átkerült alak *ńar ’tavasz; nyár’ lehetett. A magyarázat bizonytalansága kronológiai okokból származik. A szó eleji ny-hez vö. →nyereg. A nyaraló származékszó jelentésének kialakulásához vö. nyárló ház ’nyaraló, nyári lak’  (1577: KolGl.).

☞ MNy. 59: 390, 60: 414; I.OK. 2: 351; TESz.; MSzFE.; Ligeti: TörK. 155; EWUng.→ nyár¹UN UEW. № 639