nyápic A: 1663 nápesz (NySz.); 1774 népész (NSz.); 1776 nápitz (NSz.); 1848–1849/ nyápicz (NSz.); 1854 nyapicz (NSz.) J: 1 1663 ’gyámoltalan, mamlasz | unbeholfen, blöd’ (↑); 2 1776 ’vézna, cingár | schmachtig, mickerig’ (↑)
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. A szóvég -sz ~ -ic játszi deverbális névszóképzőnek tűnik. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy onomatopoetikus jellegét másodlagosan kapta.
☞ TESz.; EWUng.