nyereg [4] A: 1227 Nerges [sz.] [hn.] (OklSz.); 1359/ Nyerges [sz.] [szn.] (OklSz.); 1380 k. Nerg (KönSzj. 122.); 1416 u./¹ nèꝛǵè (BécsiK. 62); 1510 Nyereggyartho [szn.] (OklSz.); 1533 nyeroͤg, Nyerug (Murm. 1805., 2450.); 1805 nyerëg (NSz.) J: 1 1227 ’hegy két csúcsa közötti kisebb mélyedés | Gebirgssattel’ (); 2 1269/ ’ló, szamár stb. hátára erősíthető ülő (tehertartó) alkalmatosság | Reitsattel, Tragsattel’ # (OklSz. nyergës-tartó a.); 3 1789 ’a szemüvegnek az orron nyugvó része | Brillensteg’ (NSz.); 4 1807/ ’orrnyereg | Nasensattel’ (NSz.); 5 1822 ’〈különféle, a nyereghez vmilyen szempontból hasonló tárgyak elnevezéseként〉 | 〈als Benennung versch. sattelähnl. Gegenstände〉’ (Wagner: Phras. Carina a.); 6 1953 ’kerékpár, traktor stb. ülése | Sattel des Fahrrads, des Traktors usw.’ (Országh: MAngSz.) Sz: nyerges 1227 [hn.] ’nyeregszerű hajlattal rendelkező | aufgesattelt’ (); 1359/ [szn.] ’nyereggyártó iparos | Sattler’ () | nyergel 1490 k. meg nergele (NagyvGl. 12.)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) näwrǟ, (AK.), (P.) naγər; osztj.  (VK.) nöγər: ’ülés, nyereg’ [ugor *närkɜ- ’ua.’; az ugorban esetleg török eredetű]. Eredetileg a ló hátára erősített egy fajta málhát, ill. annak fából készült erősítését jelölhette.  ⌂  Az n > ny palatalizáció már az ősmagyarban végbemehetett. A magyar g vagy az ugor tőbeli *k folytatója, vagy névszóképző (a szó szerkezetéhez vö. →féreg). A jelentések főleg metaforikusan alakultak ki az eredeti 2. jelentésből; a 4–6. jelentés kialakulásában a hasonló jelentésű német Sattel játszott szerepet.

Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; CIFU5 7: 80; Ligeti: TörK. 141; EWUng.UN UEW. № 1816