nyelvjárás A: 1786 nyelvjárása (NSz.) J: 1 1786 ’beszédbeli kifejezésmód | Ausdrucksweise’ (); 2 1826 ’tájnyelv, dialektus | Mundart’ (NSz.) – De vö. 1748 nyelve-járásit ’beszédbeli kifejezésmód | Ausdrucksweise’ (NySz.)

Összetett szó. |  ⌂  A →nyelv + járás ’megy’, tkp. ’járásmód’ (→jár) tagokból keletkezett, alárendelő, birtokos jelzős, jelöletlen összetétellel. Keletkezésében olyan szószerkezetek játszhattak szerepet, mint a jár a nyelve ’beszél’, tkp. ’pereg a nyelve’  (1748: NySz. jár a.).  ∼  A hasonló megnevezésre vö. szójárás ’kifejezésmód’  (1538: Pesti: Nomenclatura Z4).  ⌘  Nyelvújítási származékszó.

TESz.; EWUng. jár, nyelv