nyavalya A: 1211 ? Neuualeh [szn.] (OklSz.); 1254/ Noualyad [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 361); 1272 Nouolad [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 125); 1304 Nawalad [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 125); 1329/ Neualyad [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 351); 1372 u./ nauolyaokert (JókK. 129); 1416 u./¹ ṅaualatol (BécsiK. 113); 1416 u./³ ńauaľá (AporK. 85); 1514 ńavaias [sz.] (LobkK. 55); 1566 nyauallyás [sz.] (NySz.); 1584 nyalyas [sz.] (NySz.); 1876 nyeveleg [sz.] (Nyr. 5: 90); nyj. nyëvola (ÚMTsz.); nyólya (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’ínség, szűkölködés; szükséglet | Not, Elend; Bedarf’ (↑); 2 1416 u./³ ’betegség; nyavalyatörés | Krankheit; Epilepsie’ (↑); 3 1456 k. ’baj, nehézség | Übel, Beschwerlichkeit’ (SermDom. 2: 453); 4 1779 ’〈szitokszóként〉 | 〈als Schimpfw.〉’ (NSz.) Sz: nyavalyás 1347 Neualyas [szn.] (OklSz.); 1372 u./ naualas ’bajos, kellemetlen, szerencsétlen, nyomorúságos | mißlich, elendig’ (JókK. 62); 1456 k. ’beteges | kränklich’ (SermDom. 2: 545); 1517 ’aljas, galád alávaló, megvetendő, hitvány | niederträchtig, verächtlich’ (DomK. 104v) | nyavalyog 1416 u./² nauaľgania [sz.] ’siralmas, nyomorult helyzetben van | in elendiger Lage sein’ (MünchK. 74rb); 1456 k. ’(meg)bánt, sért; szülési fájdalmai vannak | kränken; Geburtswehen haben’ (SermDom. 1: 143); 1854/ ’siránkozik, sopánkodik, lamentál | lamentieren’ (NSz.) | nyavalygat 1456 k. naualghathatÿa [sz.] ’aggaszt, elszomorít, kínoz, gyötör | bedrücken, plagen’ (SermDom. 2: 494) | nyavalyásság 1493 k. nawalyassagomnak ’vkinek a szerencsétlen sorsa | jmds unglückliches Schicksal’ (FestK. 144) | nyavalyul 1493 k. nawalyolthaknak [sz.] ’szerencsétlen sorsban | in eine unglücke Schicksal’ (FestK. 144) | nyavalyult 1493 k. ’nyomorult ember | Unglückliche(r)’ (FestK. 144)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. nevoľa ’szükség; igény, szükséglet’; szbhv. nevolja ’szükség; rossz, kellemetlen’; szlk. nevoľa ’a szabadság hiánya; nyomor; rossz, kellemetlen’, (N.), (R.) ’habozás rosszkedv kedvtelenség’; or.  (N.), (R.) невóля, (R.) ’alárendeltség’, (N.) ’szükség; igény, szükséglet’; stb. [eredeti jelentése ’nem akarás, nem akart dolog’ < szláv *ne [tagadószó] + *volja ’akarat, szándék’].  ⌂  A nyavalya alak hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Az 1. és 3. jelentés valószínűleg az átadó nyelvből származik. A 2. jelentés a 3.-ból keletkezett, és eredetileg az irodalmi nyelvben is használatos volt. A 4. jelentéshez vö. →fene, →rosseb stb.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 356; TESz.; EWUng.→ naná, negligál, volontér