norvég A: 1757 Norwegusok (MNy. 74: 511); 1795 Norvégus (NSz.); 1802 Norvég (NSz.) J: ‹fn› 1757 ’Norvégiában élő, germán népcsoporthoz tartozó ember | Norweger’ # (↑) | ‹mn› 1802 ’Norvégiával v. a norvégokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | norwegisch’ # (↑)
Vitatott eredetű. | 1 Elvonás. | ⌂ Belső keletkezésű, elvonással keletkezett a Norvégia helynévből (1604 Norvegia ſӡiget: (Szenczi Molnár: Dict. Scandia a.)) [< lat. (k.) Norvegia [hn.] ’Norvégia’ < óész. germ. Norwegr [hn.] ’ua.’, tkp. ’északi út, irány’]. 2 Német jövevényszó. | ≡ Ném. Norweger ’norvég ember’ [a ném. Norwegen [hn.] alapján].
A szócsaládhoz még | ⌂ A norvég alakhoz vö. →baskír, →cseremisz stb. – Az us végű változatok latinosítás eredményei.
☞ TESz.; EWUng.→ normann