nimbusz A: 1807 nimbust (NSz.); 1847/ nimbuszpalást, nímbusz (NSz.) J: 1 1807 ’dicsfény, hírnév, tekintély | Nimbus’ (↑); 2 1894 ’sötét esőfelhő | Gewitterwolke’ (PallasLex. Felhőalakok a.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. nimbus ’zápor(eső), felhőszakadás; fekete esőfelhő; az isteneket körülvevő ködtakaró’, (e.) ’glória, fénykoszorú’ [indoeurópai eredetű; vö. óind nábhas- ’köd, gőz, ég(bolt)’; óész. germ. nifl ’sötétség, köd’; ném. (ófn.) nebul ’köd’; stb.]. ≋ Megfelelői: ném. Nimbus ’glória; tekintély’; fr. nimbe ’fénykoszorú’, nimbus ’esőfelhő’; stb. ⌂ A korábbi változatok szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö. →ámbitus stb.; az sz-es alakhoz vö. →cirkusz stb.
☞ TESz.; EWUng.→ nebuló