nevel A: 1156 Neuelen [ɔ: Neueleu] [sz.] [hn.] (FNESz. Méznevelő a.); 1372 u./ meg neuelÿuala (JókK. 71); 1416 u./¹ nèuèltèlèc (BécsiK. 89); 1840 Növelés [sz.] (NSz.) J: 1 1156 ? ’elkészít; érlel | bereiten; zur Reife bringen’ (↑), 1513 ’ua.’ (OklSz. sör-nevelő a.); 2 1372 u./ ’gazdagít; gyarapít | bereichern; vermehren’ (↑); 3 1416 u./¹ ’táplál, növel, ápol, ellát, gondoz | nähren, pflegen, betreuen’ (BécsiK. 89); 4 1517 ’növeszt; növel, gyarapít, sokasít | wachsen lassen; vergrößern, vermehren’ (DomK. 30); 5 1604 ’〈állatot〉 tenyészt | 〈Tier〉 züchten’ # (Szenczi Molnár: Dict. Proculátor a.); 6 1636 ’fejlődését elősegítve gondoz, irányít; kiképez | erziehen; ausbilden’ # (NySz.); 7 1769 ’〈növényt〉 gondoz, termeszt | 〈Pflanzen〉 anbauen, aufziehen’ (NSz.) Sz: nevelő 1156 [hn.] (↑); 1510 neuelevye ’dajka, ápoló(nő) | Amme, Nährerin, Pflegerin’ (MargL. 212) | nevelkedik 1551 fel neuelkedéc (NySz.) | neveletlen 1856 newelethlen ’ellátatlan, kiskorú | unversorgt, minderjährig’ (Úriszék 218); 1808/ ’rosszul nevelt | ungezogen’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A nev- tőből keletkezett (ez a →nő¹ ’növekedik, fejlődik’) -l műveltetői igeképzővel; vö. emel (→emik), termel (→terem) stb. A jelentések az eredeti 1. jelentésből feljődtek ki jelentésbővüléssel.

☞ TESz.; MNy. 78: 181; EWUng.→ nő¹