napraforgó A: 1787 Napra-forgónak (NSz.) J: ’magas szárú, sárga, tányér alakú, fészkes virágzatú, olajos magva miatt termesztett növény | Sonnenblume (Helianthus annuus)’ # – De vö. 1783 Napra forgó virág ’ua.’ (NSz.)
Egy szószerkezet jelzőjének önállósulása. | ⌂ A napraforgó virág (↑) szerkezetből ered. A napraforgó tulajdonképpen összetett szó a napra ’a napra, a nap felé’ (→nap¹) szó -ra szublatívuszragos alakjából és a forgó ’forgat, teker’ szóból, amely a forog (→fordít) folyamatos melléknévi igeneve; határozói alárendeléssel. Az elnevezés alapja, hogy a virág mindig a nap járását követi. ∼ Korábbi megnevezések: nap után járó virág ’napraforgó’ (1664: Wagner: Phras. 2: 64); napraforduló ’ua.’ (1714: MNy. 89: 255). ⌂ Hasonló szemlélethez vö. napranéző fű ’heliotróp, keleti jáspis, vérjáspis ‹növénynévként›’ (1533: Murm. 1444.); nap után forgó fű ’ua.’ (1585: Cal. 475); stb.; vö. még fr. tournesol; ol. girasole; lat. heliotropium; stb.: ’ua.’.