méz A: 1138/ Mÿze [sz.] [szn.] (MNy. 32: 57); 13. sz. közepe/ mezuul (ÓMS.) J: ’méhek által készített sűrű édes élemiszerféle | Honig’ # Sz: mézes 1280 Mezesmal [hn.] ’mézzel ellátott | mit Honig’ (OklSz.); 1791 ’hízelgő | schmeichlerisch’ (NSz.) | mézel 1528 méézlo̗ [sz.] ’nagyon édes | übersüßen 〈haupts. mit Honig〉; sehr süß sein’ (SzékK. 177); 1792 ’mézet gyűjt, hord, készít | Honig sammeln, tragen, bereiten’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Méz-ser a.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (S.), (P.), (KP.) ma ’méz’; votj.  (Sz.) mu ’mézsör’; ? cser.  (KH.), (U.) mü ’méz’; md.  (E.), (M.) meď ’ua.’; finn mesi ’ua., mézsör’ [fgr. *mete ’méz, mézből erjesztett ital’; esetleg indoeurópai eredetű; vö. óind mádhu ’édes ital, mézsör; méz’; or. мёд ’méz, mézsör’; stb.]. Földrajzi és tárgyra vonatkozó okokból valószínűnek tűnik, hogy a méhészet – a méhekről és a mézről való ismeretek – a finnugoroktól ered (vö. még →méh¹).  ⌂  A szó belseji *t > m. z változáshoz vö. →kéz, →víz stb.

☞ JSFOu. 56/1: 20; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 283; EWUng.→ macska-¹, medve, méh, metán, mézesmázos, nádméz, szín-¹UN UEW. № 539