mérleg A: 1823 Mérleg (NSz.); nyj. mílleg (ÚMTsz.) J: 1 1823 ’súlymérésre szolgáló készülék | Waage’ # (↑); 2 1832 ’zárszámadás | Bilanz’ (NSz.); 3 1869 ’olyan tornagyakorlat, amelyben a törzs és az egyik láb vízszintes helyzetben van | Standwaage’ (Matolay: Tornazs. 118) Sz: mérlegel 1835 mérlegel ’mérleggel mér | wiegen’ (Tzs. Wägen a.); 1867 ’fontolgat, latolgat | erwägen’ (CzF.)
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ A →mér ’mér, megmér; lemér’ szóból keletkezett a tévesen, igéből képzett névszóképzőként felfogott -leg végződéssel; vö. →egyveleg, göngyöleg (→göngyölít) stb. ∼ Korábbi kísérleti alakok: mércső ’mérleg’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. Fontos a.); mérettyű ’ua.’ (1808: Sándor I.: Toldalék Mértsö́ a.). ⌘ Nyelvújítási származékszó.
☞ Szily: NyÚSz.; TESz.; EWUng.→ mér