mérföld A: 1372 u./ mely feldett (JókK. 29); 1416 u./¹ mel fo̗ldo̗n (BécsiK. 239); 1519 k. meerfo̗ld (DebrK. 26); 1541 mill'-foͤldint (NySz.); 1569 mérföldet [✐] (Thaly: VÉ. 1: 63); 1613 mérfoͤld (NySz.); 1749 méjföldeket (NSz.); 1753 méroͤfoͤldek (NSz.); 1799 Milföld (NSz.) J: ’nagyobb távolság mérésére való, változó értékű hosszmérték | Meile’
Összetett szó. | ⌂ A mél ~ mér ’mérföld’ + →föld szavakból álló tautologikus összetétel. Az önálló szóként nem adatolt előtag felnémet jövevényszó: ném. (kfn.) mîl, mîle, (T.) mailɛ: ’mérföld’; – ném. Meile ’egy fajta hosszmérték’ [< lat. milia ’római mérföld’ < lat. milia passuum ’ezer lépés’]. ≋ Megfelelői: ang. mile; or. миля; stb.: ’mérföld’. ⌂ A második tag a ma (R.) menőföld ’útszakasz, amely egy bizonyos idő alatt bejárható’ hatására (1372 u./ menew fewldet: (JókK. 40)), járóföld ’ua.’ (1518 u.: PeerK. 102) összetett szavakba került. A mérföld alak és a mérőföld, mértföld változatok népetimológiás úton keletkeztek; vö. →mér.