mérce A: 1395 k. morthe [ɔ: merche] (BesztSzj. 488.); 1634 Mércse (MNy. 80: 255); 1683 mericzível (MNy. 8: 369); 1788 méttzéig (NSz.); nyj. mírce (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’egy fajta űrmérték, ill. ilyen nagyságú edény | Art Hohlmaß bzw. Gefäß von dieser Größe’ (↑); 2 1720 ? ’mérőeszköz, mérőműszer | Meßinstrument, Meßgerät’ (MNy. 88: 511), 1867 ’ua.’ (NSz.); 3 1843 ’fokbeosztás, skála | Gradeinteilung, Skala’ (Kunoss: UjdSzóf. 70); 4 1961 ’mérték 〈átvitt értelemben〉 | Maß 〈abstr.〉’ (ÉrtSz.)

Jövevényszó egy déli szláv vagy nyugati szláv nyelvből. |  ≡  Szbhv. merica ’kis méret, mérték; véka; köböl’; szln. merica ’mérce, véka; malomvám’; cseh meřǐce ’régi űrmérték: 61 liter; régi területmérték’; szlk. merica ’régi űrmérték: kb. 90 liter; régi területmérték’; stb. [< szláv *měra ’méret, mérték’].  ⌂  A mérce alak a második nyílt szótagban bekövetkezett hangzókieséssel (a szó belseji i-s változat későbbi külön átvétel a szlovákból) és pótlónyúlással keletkezett. A mércse változatot feltehetőleg egy kicsinyítő képzős szó, mint a gyermekcse (→gyermek) befolyásolta. A mécce változat a →méc hatására jöhetett létre. A jelentés keletkezéséhez nagy mértékben hozzájárult a →mér szó is.  ⌂⇒  Esetleg részben a magyarból: rom.  (N.) miérță, ńerță ’méret, mérték, véka’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 336; TESz.; EWUng.→ mér