mén¹ A: 1138 ? Menes [sz.] [szn.] (MNy. 32: 205); [1200 k.] Menumorout [szn.] (An. 11.); [1237–1240] Menfy [hn.] (PRT. 1: 780); 1261 Menusitou [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 67); 1395 k. men (BesztSzj. 939.); 1560 k. Męny loo (GyöngySzt. 425.) J: ’csődör | Hengst’ Sz: ménes 1138/ ? [szn.] (↑); 1261 [hn.] ’méntelep | Gestüt’ (↑)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A magyar szókincs egyik nagyon régi eleme lehet. A ménes származékszó egy fajta -s gyűjtőnévképzővel keletkezett, így a szó a lovak egy ménhez csatlakozó csoportját jelöli; vö. ménes csorda (1566: NySz. 1. mén a.).
☞ TESz.; EWUng.UN UEW. № 1804