mássalhangzó A: 1780 k. mással-hangzó (Nyr. 30: 423) J: ’olyan beszédhang, amelynek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő a szájban vmely akadályba ütközik | Konsonant’ # – De vö. 1763 mással hangzó Boͤtuͤk ’ua.’ (NSz.)
Tükörfordítás latin minta alapján, összetett szó. | ≡ Vö. lat. consonans ’mássalhangzó, konszonáns’ [< lat. con [igekötő] + sonare ’cseng, kong, felhangzik, megzendül’, a < gör. σύμφωνα [többes szám] ’ua.’ alapján.]. ≋ Megfelelői: ném. Mitlaut; szbhv. suglasnik; or. согласный; stb.: ’ua.’. ⌂ A magyarban: mással [< →más (’a más(ik)’ névmás) + -val eszközhatározó raggal] + hangzó (→hang) tagokból áll. ⌘ Nyelvújítási alkotás. ∼ Korábbi, régi megnevezés: mássalzengő (1539: CorpGr. 7) (→zeng ’cseng, zeng, hallatszik, szól’); süket betű (1553: Szathmári: RNyelvt. 395); együttzengő betű tkp. ’együtthangzó betű’ (1648: MNy. 14: 175); stb. Vö. még a ma is élő szakszót: konszonáns ’mássalhangzó, konszonáns’ (1549: Orth. A3b); ez a latinból származik (↑).