márt A: 1416 u./¹ maꝛւad [márt □] (BécsiK. 5) J: 1 1416 u./¹ ’folyékony, híg anyagba beletartva azzal átitat, megnedvesít, azt felitatja | (ein)tauchen, tunken’ # (); 2 1547 ’〈gyertyát〉 mártogatással készít | (Kerzen) ziehen’ (MNy. 25: 310); 3 [(bele)~ja vmibe magát] 1598 ’illetéktelenül beleavatkozik vmibe | sich unbefugt in etw einmischen’ (NySz.); 4 1780 k. ’〈kést, szúró fegyvert〉 beledöf vkibe, vmibe | stoßen 〈Messer, Stichwaffe〉’ (NSz.); 5 1851 ’(gyakran) mos | (oft) waschen’ (Erdélyi: Közm. 409) Sz: mártás 1585 Martas ’(le)merülés, alámerülés, belemártás | Tauchen, Tunken’ (Cal. 1070); 1604 ’szósz | Soße’ (Szenczi Molnár: Dict.)

Örökség, ugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) mōrs- ’alámerít, alámerül’, (KL.) mur- ’süllyed, elmerül ‹tárgyatlan›’; osztj.  (V.) măra- ’nedves lesz’, (É.) mărət- ’merít, márt, bemerít’ [ugor *marɜ- ’alámerít, alámerül’; a palatális párhuzamossághoz vö. →mer¹]. A szóvég -t mozzanatos vagy műveltető képző; vö. →arat, foszt (→foszlik) stb.

NyK. 54: 259; TESz.; MSzFE.; NytudÉrt. 92: 123; EWUng. mer¹, tartárUN UEW. № 1801