málha A: 1405 k. máhá (SchlSzj. 2123.); 1430 k. malha (SchlGl. 2213.); 1590 Maalha (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 136) J: 1 1405 k. ’úti poggyászhoz való (bőr)zsák | (lederner) Reisesack’ (↑); 2 1590 ’nyalábba kötött úti poggyász | Gepäck eines Reisenden’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 213); 3 1870 ’katonai poggyász | Heeresgepäck’ (NSz.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) malhe, (baj.-osztr.) malche: ’bőrtáska; útizsák’ [germán eredetű; vö. izl. (óizl.) malr; holl. (kholl.) māle; stb.: ’zsák’]. ≋ Megfelelői: fr. malle ’útibőrönd; (úti)poggyász’; szln. malha, mavha ’koldustarisznya; hátizsák’; stb. ⌂ A szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb. A szó belseji á a hangsúly és az l nyújtó hatására keletkezett.
☞ TESz.; EWUng.