szócikk megosztása

mágnás A: 1705 Mágnások (MNy. 88: 509); 1721 Mágnások (MNy. 88: 509) J: ’nagybirtokos, főnemes | Magnat’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.), (e.) magnas ’vmely nép, ország nagyjainak egyike’ [vö. lat. magnus ’nagy’; eredetéhez vö. →prímás¹].  ≋  Megfelelői: ném. Magnat; fr. magnat; stb.: ’mágnás’.  ⌂  A szóvégi s-hez vö. →fakultás stb.

☞ TESz.; EWUng.→ magisztrátus, major¹, major², május, maximum, ómega