mutál A: 1416 u./² kepmutaloc [sz.] (MünchK. 12ra); 1588 meg ... mutáltassam [sz.] (MNy. 89: 255) J: 1 1416 u./² ’megváltoztat, módosít | verändern’ (↑); 2 1891 ’〈serdülő fiú hangja〉 mélyebb színezetűvé változik, ill. a fiú ebben a korban van | im Stimmbruch sein, Stimmwechsel haben’ # (Füredi: IdSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. mutare ’megváltozik, elmozdít’ [indoeurópai eredetű; vö. óind mḗthati, mitháti ’kicserél’; gót maidjan ’cserél, hamisít’; stb.]. ≋ Megfelelői: ném. mutieren; fr. muer; stb.: ’változik a hangja, mutál’.
☞ TESz.; EWUng.→ kép-, kommunista