mozsár A: 1405 k. moſar (SchlSzj. 1126.); 1528 Mazarpathanthyw (MNy. 31: 195); 1585 k. Mosáár (Gl.); 1645 morsár (NySz.); 1676 mázár (NySz.); 1781/ mosarak (NSz.); 1801 mazsarban (NSz.); nyj. mudzsár (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’fából, fémből stb. készült edény, amelyben vmit apróra törnek | Gefäß zum Zerkleinern harter Stoffe’ (↑); 2 1515 u. ’köles | Hirse’ (Gl.); 3 1605 ’rövid csövű, meredek röppályával tüzelő löveg | Steilfeuergeschütz’ (Radvánszky: Csal. 2: 118)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) morsār, morsær, – ném. Mörser: ’edény összezúzásra, morzsolásra; löveg, ágyú’ [< lat. mortarium ’mozsár ‹edényként›’, tkp. ’edény összetörésre’].  ≋  Megfelelői (esetleg a magyaron keresztül): szbhv.  (N.) mòžār ’löveg, ágyú’, (R. Kaj) možđar ’mozsár ‹edényként›’; szln.  (N.), (R.) mǫžar ’ua.; löveg, ágyú’; szlk. mažiar ’ua.’; stb.  ⌂  A német hangtani fejlődés alapján az átvétel a 14. században mehetett végbe. A 2. jelentés metonímia; a köles megnevezése és összetörése közti összefüggéshez vö. (N.) lükött ’köles’ (< (N.) lük ’(kölest) összetör’). A 3. jelentéshez vö. 1489 mosar patanghw ’meredek röppályával tüzelő ágyú’, tkp. ’mozsárágyú’  (OklSz.).

☞ TESz.; Hadrovics: UElSk. 370; EWUng.→ malter