mostoha A: 1395 k. moʒthaha (BesztSzj. 39.); 1470 Moſtohanÿaul [a-a] (SermDom. 2: 156); 1508 Mwſthoha annokot (MNy. 9: 86); 1533 Mostha atya (Murm. 2209.); 1586 mastoha anniat (Úriszék 217); 1794 mustuha (NSz.) J: ‹fn› 1395 k. ’nem vér szerinti anya | Stiefmutter’ (↑) | ‹mn› 1640 ’szeretetlen, rideg; kedvezőtlen, barátságtalan | lieblos, unfreundlich; unwirtlich, ungünstig’ (Kreszn.)
Bolgár jövevényszó. | ≡ Blg. мащеха ’mostohaanya; az amely ellenséges, gonosz’; vö. [blg. мати ’anya’]. Vö. még szlk. macocha ’mostohaanya; méhkirálynő, amely megtermékenyítetlen petéket rak’; or. мачеха ’mostohaanya; az amely ellenséges, kellemetlen’; stb. ⌂ A változatok hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek. A melléknévi jelentés a mostohaanyák közmondásbeli ridegsége alapján keletkezett.
☞ Nyr. 32: 264; NyK. 39: 31; Kniezsa: SzlJsz. 344; TESz.; EWUng.→ mátka, mostoha-