morkoláb¹ † A: 1495 Morkolab [szn.] (Neumann: Registrum 3023.); 1539 markolápságnak [b-s] [✐] [sz.] (RMKT. 2: 27) J: ’őrgróf | Markgraf’
Vándorszó. | ≡ Ném. (kfn.) marcgrâve, margrâve; fr. margrave; ol. margravio; szbhv. markgrof; cseh markgrabě; stb.: ’őrgróf’. Vö. még lat. (k.) marcrabius, margravius ’ua.’. A németből terjedt el [< ném. (kfn.) marc ’határvidék, határmente’ + grâve ’gróf’]. ⇒⌂ A magyarba főleg a német latinságból került át. A morkoláb hangalakja a →porkoláb analógiájára keletkezhetett. ⚠ A németből való közvetlen származtatása téves.