monostor A: 1219 Kewrywmunustura [hn.] (NévtD. 1: 22); 1256 Paradanmonustura [hn.] (OklSz.); [1258–1270/] Palmonustora [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 898); 1270/ Bothmonustra [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 709); 1283/ Colosmonostra [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 353); 1329 Zeermonostora [hn.] (SzFÉvk. 1970: 110); 1346 Colosmonstura [hn.] (OklSz.); 1372 u./ monoſtoraba (JókK. 75); 1403 Bakmonastra [hn.] (Nyr. 111: 30); 1555 monostromában [?] (RMKT. 3: 369); 1559 monoſtoromaba (Székely I.: Krón. 162b) J: ’középkori alapítású szerzetesrendek központi kolostora | Zentralkloster von Mönchsorden mittelalterlicher Stiftung’

Latin jövevényszó, német  (feln.) közvetítéssel is. |  ≡  Lat.  (e.), (h.) monasterium, (k.) monasteria, (vulg.) monisterium: ’kolostor’; – vö. még ném. Münster ’székesegyház, püspöki templom’, (óbajor) munusturi, munsturi ’a kolostor (apátsági) temploma’, (ófn.) munistiri, monasteri ’kolostor’, (kfn.) munster ’ua.’. A latinba a gör. μοναστήριον ’ua.’, tkp. ’a magány helye, remetelak’ szóból került.  ≋  Megfelelői: ang. monastery; fr. monastère; stb.: ’kolostor’.  ⌂  A magyarban a német alak volt az uralkodó, amely egy szóvégi redukált magánhangzós változatból jött létre. A szó belseji s-hez vö. →árestál stb.

TESz.; Mollay: NMÉr.; Benkő-Eml. 250; EWUng. kolostor, monoh