monnó [6] A: 1372 u./ monnaÿk, monnofelnek (JókK. 75, 12); 1470 monofelel (SermDom. 2: 583); 1508 mannaikot (DöbrK. 290) J: 1 1372 u./ ’mindkét | beide’ (); 2 1470 ’minden | alles’ ()

Valószínűleg belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  A szótő a →más, →most stb. szavak tövével lehet összefüggésben. Az ó végződés jellege tisztázatlan; de vö. →kettő. A szó belseji n névmásképzőnek tűnik; vö. →monnal.

Nyr. 56: 89; MNy. 44: 60; TESz.; EWUng. más, most