mohamedán A: 1757 Mahometánusoknak (NSz.); 1760 Muhamedána [□]; Muhammédánuſok (MNy. 63: 225); 1776/ Mahumedanusoknak (NSz.); 1816 Mahumedanok (Hübner: Lex. Mongolia a.); 1845/ mohamedán (NSz.) J: ‹fn› 1 1757 ’az iszlám híve, muszlim | Muslime’ # (↑); 2 1883 ’nagy termetű ember | robuster Mensch’ (Nyr. 12: 96) | ‹mn› 1 1760 ’az iszlámmal és híveivel kapcsolatos | muslimisch’ # (↑); 2 1906 ’nagy termetű, szálas 〈ember〉 | großgewachsen, robust 〈Mensch〉’ (NyF. 34: 52)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Mohammedaner; ang. Mohammedan; fr. mahométan; stb.: ’muzulmán’. Vö. még lat.  (k.), (h.) Mahometanus ’ua.’. Az arab Muḥammad ’Mohamed, az iszlám alapítója’  [szn.] szóra megy vissza.  ⇒⌂  A magyarba különböző nyelvekből került. Az us végződésű változat a latinból jött létre; a szóvégi a-hoz vö. lat.  (k.) (religio) Mahometana ’az iszlám’, tkp. ’a mohamedán vallás’. Az n-es alak a németből keletkezett.  ⌂  A főnévi 2. jelentéshez vö. →mahomet.  ∼  Korábbi megnevezése: (R.) mahometa ’muzulmán’  (1573: MNy. 79: 246).

☞ TESz.; EWUng.→ mahomet