misszionárius A: 1757 Missionariuskodnak [sz.] (NSz.); 1801 Missionáriusokat (NSz.); 1805 e./ missionárokkal (NSz.); 1857/ misszionariusa (NSz.); 1876 misszionáriust (NSz.) J: ’követ, hittérítő | Gesandter; Missionar’
misszió A: 1791 Missiókat (NSz.); 1848/ missziót (NSz.) J: ’küldetés, hittérítés; a keresztény vallás terjesztője | Mission; Verbreitung des christlichen Glaubens’
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. (e.), (k.), (h.) missionarius ’küldött, megbízott; hittérítő, misszionárius’ | lat. missio ’küldés, elbocsátás’, (e.), (h.) ’hittérítő, misszionárius’ [< lat. mittere ’küld’]. ≋ Megfelelői: ném. Missionar, Mission; fr. missionaire, mission; stb.: ’hittérítő, misszionárius, küldetés, megbízatás’. ⌂ A korábbi változatok szó belseji s-éhez vö. →passió stb.; a szó belseji sz-s ejtésmódhoz vö. →abesszin stb. A misszionárius szó misszionár változata német hatást tükröz.
☞ EWUng.→ komisszió, kompromittál, lézer, mise, remíz