mirtusz A: 1533 Myrtus fa (Murm. 1328.); 1585 Mirtus fak (Cal. 686); 1604 Myrtos fas (Szenczi Molnár: Dict. Myrrhátus a.); 1799/ mirtuszból (NSz.); 1863 mürtuság (NSz.) J: ’fehér virágú örökzöld cserje (menyasszonyi koszorúk, csokrok díszítésére) | Myrte’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. myrtus ’mirtusz, mirtuszfa’ [< gör. μύρτος ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ném. Myrte; fr. myrte; stb.: ’mirtusz’. ⌂ A korábbi változatok szóvégi s-sel való kiejtéséhez vö. →ámbitus stb.; az sz-es alakhoz vö. →cirkusz stb.
☞ TESz.; EWUng.→ mirha