minta A: 1772 Minta (Kreszn.); nyj. mënta (ÚMTsz.) J: 1 1772 ’olyan tárgy, dolog, amely szerint ugyanolyan tárgyakat készítenek | Muster, Vorlage’ # (↑); 2 1826 ’megöntendő öntvény méret szerint elkészített modellje | Gießform’ (NSz.); 3 [jelzői értékben is] 1833 ’példakép | Vorbild’ (NSz.); 4 1880 ’vmely anyag egy kis része, amelyből az illető anyag összetétele meghatározható | Prüfungsstück, Muster, (Stich)probe’ (NSz.); 5 1920/ ’ismétlődő dísz(sor) | sich wiederholende Verzierung’ # (NSz.) Sz: mintás 1786 Mintás ’mintául szolgáló | als Muster dienend’ (Szily: NyÚSz.); 1916 ’mintázattal ellátott | gemustert’ (NSz.) | mintáz 1829 Mintázni [sz.] (Szily: NyÚSz.)
Tudatos szóalkotás eredménye. | ⌂ A lp. (norv.) mintâ ’érme’ alapján. A megnevezés azon nyugszik, hogy a magyar filológus Sajnovics János (1733–1785) a lapp szónak tévesen a ’minta, vázlat’ jelentést tulajdonította, és a magyar szó szerkezetét a mint a ’(hasonló) mint a’ kifejezéssel azonosította. ⌘ Nyelvújítási szóalkotás.