mienk A: 1416 u./² mienc (MünchK. 27rb); 1575 Muͤénc (Heltai: Krón. 91); 1608 mijénc (NySz.); 1865 Emmink (NSz.); nyj. mëënk, méjénk, ménk, mihink (ÚMTsz.) J: ’a mi tulajdonunkban levő | (es ist) unser; der/die/das unsere’ #
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ A →mi¹ szóból -é birtokjellel + -nk többes szám 1. személyű birtokos személyjellel. A mienk alak rövidüléssel és az eredeti szó belseji é nyílttá válásával keletkezett. A népnyelvi változatokban a szó belseji h, j hiátustöltő. ∼ A (N.) mienké ’miénk’ a mienk szóból jött létre -é birtokjellel.
☞ NyK. 51: 74; TESz.; EWUng.→ mi¹